7 + 1 ötlet az adventi naptárba csoki helyett- második hét
Sokan használunk adventi naptárt, hogy könnyebbé és élvezetesebbé tegyék a várakozás hosszú időszakát, ill. együtt hangolódjanak rá a gyerekekkel a karácsonyi ünnepekre. Én a csokiknál jobban szeretem az élményeket, amik napról-napra együtt játszásra "kényszerítenek" minket. :-)
Karácsonyig keddenként a blogban 7 + 1 ötletet osztok meg Veletek, hátha egy-egy játék Nektek is segít feldobni a várakozás napjait.
Íme tehát a 7 + 1 ötlet:
1. Süssetek együtt karácsonyi süteményt, bármi is legyen az!
Mi legutóbb egy egyszerű muffint varázsoltunk karácsonyivá úgy, hogy cukormázat tettünk a tetejére, abba pedig jól beleragasztottuk az apró fenyőfa vagy hópehely cukorkákat. Nem kell túl bonyolultra gondolni.
2. Hétvégére időzíthettek egy pizsi napot, sok-sok pihenéssel, csiklandozással.
3. Lehet az egyik nap „fordított nap”, amikor a gyerekek válnak felnőttekké és a szülők gyerekekké. Mókás, amikor utánozzuk a másikat, ill. kiderül, hogyan is látnak minket mások. Életkortól függően akár a reggelit (vagy mást) is elkészíthetik a gyerekek.
4. Készítsetek kincses térképet és válasszatok ki egy tárgyat/játékot/plüss figurát, amit minden nap máshova dugtok el és a térkép alapján találhatják meg a gyerekek. Vonjatok be nyugodtan nagyobb tesó(ka)t!
5. Készítsetek egy közös rajzot vagy festményt a családotokról, és tegyétek ki jól látható helyre!
6. Ha kevés az idő, suttogjatok egy bókot, egy jó szót a másik fülébe!
7. Látogassatok el együtt egy adventi vásárba, és igyatok egy gőzölgő meleg teát a hidegben. Annak is van varázsa. :-)
+ 1. Meséljetek összebújva egy kedves téli mesét! Itt van például ez:
Móra Ferenc: A kíváncsi hópelyhek
A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.
— No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.
Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
— Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.
A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
— No, ezt a falut megtréfáljuk — mondták a hópelyhek. — Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük, még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak. Ezek a hópelyhek a várost akarták látni.
— Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket — mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. — Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.
