Sokan használnak adventi naptárt, hogy könnyebbé és élvezetesebbé tegyék a várakozás hosszú időszakát, ill. együtt hangolódjanak rá a gyerekekkel a karácsonyi ünnepekre. Én nagyon szeretem az adventi naptárt, és mindig magam találom ki az élményeket, amik napról napra együtt játszásra "kényszerít" minket. :-)
Minden évben az adventi időszak első néhány napjában megkapom a kritikát a gyermekeimtől, hogy édességnek jobban örültek volna, de aztán azon kapják magukat, hogy reggel kipattannak az ágyból, hogy megnézhessék, milyen szórakozás várja ma őket az óvoda/iskola után.
Karácsonyig keddenként a blogban 7 + 1 ötletet osztok meg Veletek, hátha egy-egy játék Nektek is segít feldobni a várakozás napjait.
Íme tehát a 7 + 1 ötlet:
1. Gyűjtsetek találós kérdéseket! Nagyon szeretik a gyerekek a fejtörőket!
2. Rajzoljátok le, milyennek szeretnétek az idei karácsonyt! Tegyétek ki valahova az alkotást, hogy mindig lássátok, így könnyebben tudjátok olyanná varázsolni, amit megálmodtatok!
3. Készítsetek érzelem cetliket, arcokat rárajzolva egy papírlapra (boldog, szomorú, dühös, fél, meglepődik) és mindenki válasszon egyet (lehet ugyanazt is), aminek segítségével elmesél egy történetet, ami aznap történt vele!
4. Legyen ez egy társasjáték vagy kártyázós nap!
5. Építsetek legóból vagy fakockákból karácsonyfát!
6. A megadott, ünnephez kapcsolódó szavakból (pl. tél, hó, hóember, hógolyó, szánkó, Mikulás, karácsonyfa, süti stb.) találjatok ki egy mesét vagy írjatok verset a nagyobbakkal!
7. Készítsetek cetli-kuponokat, amiket be lehet váltani. Hogy mire? Puszira, ölelésre, segítségre, masszázsra, együtt játszásra stb.
+ 1. Meséljetek összebújva egy kedves téli mesét! Itt van például ez:
A Mikulás leves
Hol volt, hol nem volt egyszer egy nagy-nagy kerek erdő.
Ebben az erdőben lakott egy picike kis nyulacska.
Előbújt a nyuszi fészekből, és eleség után indult az erdőbe, mert csak pár káposzta levele volt otthon.
A nagy hóban kapirgált, keresgélt szimatolt. De ahelyett, hogy finom répa,vagy széna illatot érzett volna füst szagát érezte.
– Jaj, csak nem tűz van az erdőben?- ijedt meg a nyuszika.
Futott arra ahonnét a füst szagát érezte.
Szerencsére nem égett az erdő, hanem a tisztás közepén barna mackó serénykedett.
Eltakarította a havat, és épp vastagabb ágakat rakott a pislákoló tűzre.
A nyuszika közelebb ment, és kíváncsian kérdezte a mackót.
– Miért gyújtottál tüzet macika?
– Mert ma este érkezik a Mikulás! Bizonyára fázik a nagy hidegben, a tűznél megmelegítheti majd a kezét. És készítünk neki finom mikulás levest is. Finom forró levessel kedveskedünk a Mikulásnak!
– Én is hozok a mikulás levesbe egy kis káposzta levelet!
– Jól van nyuszika, útközben szólj az egérkének, a mókuskának és az őzikének ők is jöjjenek el, együtt várjuk a ma este a Mikulást.
Jó! De a kis rókának, és a kis farkasnak ne szóljunk, mert ők nem tudnak hozni semmit a Mikulás levesbe.
– De őket is elhívjuk, mert ma együtt szeretetben várjuk a Mikulást!
Kis idő múlva, nagy sürgés-forgás volt a tisztáson. Illatozott a Mikulás leves.
A kis mókus fenyőmagot, az egérke búzát, az őzike karalábét hozott a levesbe.
A kis róka és a kisfarkas tűzifát gyűjtögettek az erdőben.
Mikorra elkészült a leves, besötétedett. Körül ülték a tüzet és halkan énekeltek, várták a Mikulást.
Egyszer aztán csilingelő kis csengő szólalt meg mögöttük. A Mikulás érkezett hozzájuk.
Nagy örömmel fogadták közel ültették a pattogó tűzhöz, hogy megmelegíthesse a kezét, és a finom mikulás levessel kínálták a vendéget.
A Mikulás bácsi hálából sok ajándékkal kedveskedett a kis állatoknak, majd elköszönt, hiszen sok kisgyerek várta az ajándékot.
Az erdő lakói sokáig integettek a Mikulásnak. Késő estig együtt ültek a tűz körül, szeretetben, békességben…
(Forrás: mikulasfalva.com)
